XX. Gulyás Grand Prix

Richard Zilahi 14, Oct 2021

    GGP´2021 – Magyarok Országos Találkozója

    Karjaa, 2021. augusztus 21.

    A Covid vihar miatt már a tavalyi évben is veszélyfelhők alatt megrendezett idei programunk a reméltnél jóval nagyobb “tömeget” vonzott Karjaaba, a Finnországi Magyarok Egzesúulete Országos Gulyásfőző Versenyének helyszínére. A rendezvényt ez alkalommal a Magyarok Országos Találkozója névvel is kiegészítettük, remélve azt, hogy ezzel útjára indíthatunk egy új hagyományt is, vagyis a Finnországban élő magyarok éves találkozójának sorozatát. Az, hogy az országos találkozó végül sikerrel járja-e be Finnország sűrűbben lakott vidékeit és a főváros környékéről messzebbre fekvő helyszínekre való “kihelyezése” képes lesz-e megerősödni és a GGP mellé felzárkózni, egyelőre csak a remény szintjén él. Jó lenne, ha az mások is felkapnák az ötletet és – javaslatukkal és a mellé teendő előkészítő munkájukkal – odacsalogatnának bennünket egy-egy magyarok által nagyobb számban lakott vidék valamelyik szép helyszínére. FME örömmel segít a szervezésben.

    A program előkészítése jól sikerült, a megszokott helyszín a meghirdetett kezdésre fogadóképes állapotban várta a vendégeket. A magyar zászlót felvontuk, a füvet kímélő biztonságos tűzrakó bödönök a helyükre kerültek, a kisbabák védelmére felállított sátrak is időre elkészültek.  

    A szervezők zavartalan örömét nem csak a Covid fenyegetésének átérzése homályosította el, de a szeszélyes időt jósoló meteorológia is. Az nevezetes nap reggelén a különböző előrejelzések hol esőmentes, hol gyakori futózáporokkal tarkított napot ígértek. Végül az utóbbi következett be. A reggeli ragyogó napsütés után a déli órára kisebb zuhé kerekedett. Így azután a szervezők rákényszerültek a kihagyni remélt sátrak felállítására. Ami azután szükségesnek is bizonyult, mert a javában zajló verseny közben is eleredt az eső. Így azonban nem tudott extra “zamatot” hozzáadni a megtervezett (vagy kikísérletezett?)  ízekhez. A délután második részében azután – talán az egyre ínycsiklandóbb illatok hatására is – megenyhült az időjárás mogorva viselkedése és helyenként még a napot is felcsillantva engedte a maga útjára az egyre növekvő vendégsereg örömteli találkozásoktól egyre vidámabb hangulatát.

    A jókedvből, emelkedett hangulatból a szervezők igyekeztek az előző napi magyar nemzeti ünnep, augusztus 20-a emlékére is csatornázni valamennyit a magyar szívekbe. (Megjegyzés: A GGP minden évben az augusztus 20-hoz legközelebbi szombaton kerül megrendezésre, hogy a szülőhazájuktól távol élő magyarok ezen a programon átélhessék a magyar nemzeti ünnep nagyobb közösségben történő ünneplésének fokozott örömét.)

    Az idei programot a nyolc bogrács mellett két további érdekes bemutatkozás is kiegészítette. A Turkuban élő Szalai István és párja Ronja saját készítésű finomságokkal – lekvárral és műzlivel – valamint a Lavender Tihany natúrkozmetikumainak széles választékával örvendeztette meg a program résztvevőit. Ôk már tavaly is velünk voltak. Az üvegszobrász Fülöp Attila pedig szebbnél-szebb, részben ott a helyszínen megalkotott üvegfiguráival vívta ki felnőtt és gyermek csodálatát. (Lásd a fotókat!)

    Talán mindkét korábban említett akadályozó tényező csökkentette a vállalkozó kedvet, ezért a létszám végül csak 150 körülire sikeredett. Ez csaknem duplája a tavalyi, a Covid berobbanását követő időszakban lebonyolított GGP-nek, de jóval elmarad a néhány éve elért 250 fős csúcstól.

    Nagy-nagy örömünkre a vendégek közé szüleivel több tucat különböző korú gyermek is érkezett. Ők azután vidám játékaikkal egymást is jól elszórakoztatták, miközben alaposan megbámulhatták a bográcsokat és hallgathatták a helyenként csak alkalmi szakácsok és kukták néha egymással is évődő-vitatkozó recept-titkait. Szerencsére a helyszín kiválóan alkalmas arra, hogy a szilajabb gyermek is jól kiadhassa az energiáját, helyet találjon magának szaladgálásához. Csupán a folyóparti stéget kellett felügyelni, hogy egyikőjük se pottyanjon az immáron jócskán lehűlt vízbe. Aki végül mégis belement, az a szaunát használó szülei és barátai kíséretében, biztonsággal tehette azt meg. Mert a vendégsereg egy része – 25-30 ember is – élt a finn szaunakultúra megtanult élvezeteivel és a forró gőzből rövidke futással elérve a stéget a folyó hullámai közé vetette (vagy araszolta be) magát. Ez minden évben sokak által élvezettel gyakorolt része a GGP-nek.

    7 csapat jelezte előre a részvételét, de az egy kényszerű visszalépés után érkezett még egy új jelentkező, valamint ez egyik nagyobb létszámú, több szakácsreménységgel rendelkező csapat kettéválása révén végül 8 csapat szállt versenybe az Arany(ozott) fakanálért. A zsűriben csak olyanok vehettek részt, akik nem voltak tagjai a csapatoknak. Feladatukat a szervezők azzal is objektívabbá tették, hogy azt sem tudhatták meg, hogy a kóstolásra eléjük tett gulyás melyik csapat alkotása. Hosszú, elmélyült ízlelgetés, a színek, illatok és zamatok válogatása, értékelése után aztán megszületett a döntés.

    A harmadik helyet a GGP-n első alkalommal részt vevő Kedei Nikolett, Baán Zoltán, Baán Benedek és Baán Vera alkotta családi csapat nyerte el. (Fotó)

    A második helyre ebben az évben is a Zilahi Richárd “fűszerezte” csapat került. A csapat tagjai Vilisics Ferenc és párja Niina Ala-Fossi voltak még. (Fotó)

    Az idei első helyet, az Arany fakanalat ebben az évben a GGP egyik “veterán” szakácsa, minden évben lelkes résztvevője – Heiler István és csapata vihette haza. Csapattársai Szalay István és élete párja, Leena Blomstedt voltak. (Fotó)

    Babbal készült marhagulyásuk utolsó csepje is elfogyott. Ahogy végül valamennyi bogrács tartalma hasonló sorsra jutott.

    A szabályok értelmében a csapatok gulyásainak alapanyagát a szervezők biztosították. De a másik szabályként a vendégek egy-egy adaggal – vagy többel – fogyaszthattak az elkészült versenyművekből.

    Ebben az évben – különösen a gyermekek nagy szomorúságára elmaradt a tombola. Ez részben a szervezők “kishitűsége” miatt történt így. A naponta szigorodó finn Covid korlátozások miatt ui. egy ideig kérdéses volt, hogy szabad-e, a szokatlanul bizonytalannak tűnő részvételi hajlandóság miatt pedig az volt kérdés, hogy érdemes-e megszervezni legalább minimális szinten is a programot. Szerencsére végül egyik akadály sem vetett gátat a megvalósításnak. Csak az a fránya tombola maradt el!

    Mindez mitsem von le a rendezvény sikeréből. Aki vállalkozott arra, hogy visszajelezzen a szervezőknek – több tucatnyi volt ilyen – azok a legnagyobb melegséggel köszönték meg a szervezést és a szerintük remek lebonyolítást. (Aki ezt olvassa az nyugodtan fogalmazza meg kritikai észrevételét is, ha volt ilyen!)

    Ez volt a XX. Gulyás Grand Prix. Kitalálója és azóta is egyik fő szervezője-házigazdája Nagy Gábor Bigus megérdemli az FME és valamennyi Finnországban élő magyar kalapemelő elismerését és köszönetét! (Remélem ehhez mindenki egyhangúlag csatlakozik.)

    Köszönet illeti azokat a csapatokat is támogatásukért, akik végül az alapanyagokra fordított, a szervezők által megtérítendő költségeit felajánlották az FME további programjaira. Idén kettő ilyen csapat volt. (Az FME-nél ők is dobogóra kerültek! Azok mellé, akik a tagdíjuk befizetésekor további szponzori összeggel segítették pl. a GGP megrendezését is.)

    Az alábbi linken megtekinthetitek a rendezvény azon fotóit, amiket eddig megkaptunk tôletek. Örömmel teszünk fel további fotókat is, ha küldtök nekünk.  https://drive.google.com/drive/folders/1NGI2BlbyIA2QOttRD32lsFRXgGBcWbB7?usp=sharing

    A programot ebben az évben is támogatta a magyarországi Bethlen Gábor Alap.

    Jelinkó Árpád

    Bethlen Gábor Alap